A rejtélyes 432

Elképesztően rég jártam erre, de azért megosztaná most veletek, hogy a mai napon majdnem 200 szavazatnál áll a 432-es Á! :) Nézzétek:

És íme egy kellemes dal:

Betettem a bejegyzések alá egy facebook-os kommentelési lehetőséget, hogy akinek nincs index regisztrációja, de van face, az is tudjon hozzászólni. Egyébként a 432 hz elhagyta a 120-at, míg a 440 és a 442 még mindig ott kullog 100 alatt... :)

Egy német zenész kolléga, profil képén hegedűvel, indított az Avaaz-on egy petíciót. Aki netán esetleg egyetértene a 432-es indítvánnyal, firkantsa alá, ha teheti! (Természetesen a signers-t singers-nek olvastam :D)

Egy kis érdekességként elhintem: hétfőn (azaz ma) érkeztek az első 440-es szavazatok, szombaton és vasárnap pedig a 432 volt a legjellemzőbb... az emberek ennyire utálják a hétfőt? :D

Viccet félretéve, továbbra is az a személyes tapasztalatom, hogy a 440-en hamarabb elfáradok. Dalt énekeltem fel valakinek (és énekórán is voltam) 440-en, de kifáradtam... torokilag is, meg úgy teljesen... a feléneklős napon aztán visszatértem a 432-es projektekhez, amik viszont teljesen pihentetően, amolyan rekreációként hatottak rám. Azokat is felénekeltem, mint gyakorlás és eredmény visszahallgatása, és tetszett, a felülintonálás is egyre kevésbé okoz gondot.

Fogalmam sincs, mi lehet az oka, hiszen fizikailag (egyelőre) alátámasztani nem lehet. Így ha bárkinek elhinteném, hogy olyan profi énektanárt keresek, aki foglalkozik a 432-vel - valószínűleg sokan kiröhögnének.

Nem lehet kizárt, hogy ez egy olyan szint, amit még a mai fejlettségi szintünkkel egyelőre nem értünk. Talán több száz vagy ezer év múltán már érteni fogjuk és elfogadni, talán már bizonyítható lesz. Talán addigra megismerünk vagy megtapasztalunk olyan dolgokat, amiket szinte evidenciaként fogadunk majd el, míg ma, ha felmerül valakiben, eszementnek, furcsának, idiótának tartják. Ha visszatekintünk az emberiség múltjára, van rá példa, nem egy. Talán sok-sok év múlva ez is egy ilyen példa lesz. Vagy nem. Ez az emberiségtől függ, a fejlődése irányától, hogy mi válik fontossá az életben, maradunk az anyagi szinten, és istenként imádjuk tovább a pénzt, vagy továbblépünk, hogy megismerjük lelkünket, szellemünket, magunkra és egymásra való hatásainkat, a fizikai-lelki-szellemi rétegek egymással való kölcsönhatását. Ha megismerjük egyszer, ennek a megismerésnek kapcsán is bebizonyítható lehet a 432 létjogosultsága, vagy pont az ellenkezője. De egyelőre sokan még arra se veszik a fáradtságot, hogy elgondolkodjanak rajta, megtapasztalják.

Most marad egyelőre az, hogy igyekszem megtanulni mindkettőt kezelni. Egymástól függetlenül énekelni ezen és azon is. Nem lesz könnyű, sőt. Kifejezetten szopatás. De egyelőre úgy érzem, számomra a 432-nek van létjogosultsága (nem csak én állítom, hanem neves énekesek is, legalább egy nevet illik ismerni ;D), de sokszor más projektekben, 440-en is hibátlanul kell teljesíteni.

Így járnak a kíváncsi emberek... :)

Játék! Válassz Á-t! Azaz hallgasd meg az alább tenyésző hat Á-t, és válaszd ki, melyik Neked a legszimpatikusabb! (Hangoló és abszolút hallás nem ér! :P) Szavazás után kiiratom, mit választottál, a (legelső) szavazatodat pedig elmentem (utána a többit is kiválaszthatod szavazás nélkül), ezért tartsd szem előtt döntésedkor, hogy egy IP címről csak egyszer szavazhatsz! Az eredményeket meg majd valamikor - ha lesz statisztikának nevezhető mennyiségű szavazat, - közzéteszem! ;)

A tizenkilencedik században, Európában kezdeményezték, de végül nem vált általánossá az úgynevezett filozófushangolás. Ami a ’c’ hang frekvenciáját rögzítette 256Hz-en. Természetesnek tűnik, ugyanis a 256 éppen 2^8 (kettő a nyolcadikon) tehát kettő hatványa, és így minden ’c’ hang kettőnek valamilyen hatványa lesz. Ebből aztán egy ’a’ hangot származtattak kiegyenlített hangolással, képlettel: 256Hz*2^(9/12)= 430.53896Hz.

Mint látjuk, tehát a recept: a ’c’ hang frekvenciája legyen kettőnek valamilyen hatványa, és a természetesség innentől kezdve kódolt az egész rendszerünkben. A frekvenciát két módon értelmezhetjük: f= egész ciklusok/ másodperc vagy f=v/l (v= a hullám terjedési sebessége, l= hullámhossz).

Sajnos sokan a filozófus hangolással próbálják alátámasztani a 432Hz-es ’a’ hang létjogosultságát, de mint láthatjuk, nem következik abból, sőt, ha a 256Hz-ről tiszta hangolással lépnénk ’a’ hangra, akkor 426,666…Hz-et kapnánk, tehát távolodunk a magyarázandó 432Hz-től.

Egyéb iránt a kettő hatványai csak távolról mondhatók természetesnek. Világosan látszik a mesterkéltsége, ha úgy gondolunk rá, mint: egy másodperc alatt éppen 256 hullámperiódus. Mind a másodperc, mind pedig a 256 sántít, ha természetességről beszélünk. Ha pedig a másik képlettel gondolkodunk, akkor sem kapunk természetes megoldást: a hullám terjedési sebességének és hosszának aránya legyen egyenlő 2-vel. Nem, a kettő, mint arány nem természetes, hanem kényelmes; nem a fülnek, szemnek szép, hanem az elmének.

A megoldás: legegyszerűbb esetben a zeneszerző a műhöz megadja a kívánt referenciahangot, hangárnyalatot, amit használni kíván. Régi klasszikus művek előadása esetében a karmesterre hárul a feladat, hogy az adott művel (tempójával, hangulatával) összhangban lévő kamarahangot válasszon. Könnyűzenei előadáson a szólista adja meg a referenciahangot, tágabb értelemben a zenekar.

Ahogy a tempójelzéseknek, úgy a különböző referenciahangoknak is lassan meg kell találni a jelentését, a különböző frekvenciák erkölcsi minőségét. Pontosan úgy, ahogy a görögök tették. Emberien, szépen és természetesen.

E konklúziónak tán van alapja, és szimpatikus. Valami hasonlót már én is írtam...

De egy dolog miatt mégis égető szükség van egy sztenderd referencia megjelölésére: énekes művek, énektanulás. Ha minden egyes énekes darab csak a hangulata/üzenete miatt más hertzű C-ről indul, abba rövid távon belegabalyodunk, és az énekhang (feltételezem) nem fog szép tisztán szólni, mert örökös intonációs problémáink lesznek. (Nem véletlenül kezdeményezték akkor a sztenderd rögzítését.) Ez főleg a tiszta hangú énekeseknél jelent(het) gondot, már egy icipici eltérés hallatszik, amit ez esetben nem lehet ráfogni a metálreszelésre... Bár a különbség aprónak tűnik (ahol a legnagyobb mérce, amiről érdemes beszélni, az a milliméter)... de nem mindegy!

Ez alapján a referencia eldöntése az énekesek feladata lenne, ugyanis a torok "hardverei" nem cserélhetők, csakis fejleszthetők vagy elronthatók. És/vagy az énektanárok legyenek nyitottak az egyéni referencián való oktatásra, egyéni igény vagy tapasztalat alapján, de nyilván ennek is meglennének a hátulütői. Az eddigi tapasztalataim egyelőre azt mutatják, hogy ha referencia ügyi szavazati jogom lenne, a 432-es Á-ra szavaznék.

A fenti idézeteket tartalmazó teljes írás itt, olvasásra ajánlom: http://hypnotez.blogspot.hu/

Az összeesküvés-elméleten kívül még található 1-2 fura (még furább) szöveg a neten...

Szintén információ hiányában nem tudjuk 100%-ra biztosan állítani, hogy pl. "van Isten" - ahogy azt sem, hogy "nincs". Az emberek sokfélék, és sokféle tapasztalatuk lehet. Van aki soha semmi "természetfeletti" élményben nem részesül egész élete folyamán, pedig meglehet, hogy még vágyik is rá. Eközben van, aki 1000% ateista, mégis eljön a perc, amikor átéli (és aztán nekünk elmeséli) pl. a sokak által emlegetett halálközeli élményt, amikor látja magát kívülről, stb. (és slusszpoénként még ezek után is tagad :D)

Ebből kiindulva nem állíthatom azt sem a zenéről, hogy "áhh, ezek csak hangok, hót mindegy, mihez kezdünk velük", mert ha zenét hozunk létre, akkor (a fentiek alapján is) már felelősséggel tartozunk a létrehozott hanganyagért, azzal okozott örömökért vagy károkért.

Tény, hogy ezoterikus körökben (sajnos) nagyon sok az ellentmondás. Sokszor információ hiányában, csekély ismerettel félreértelmeznek valamit, így előfordulhat, hogy torzított információ, már gyakorlatilag teljesen más köntösben jut el hozzánk. Mi pedig csak csóváljuk a fejünket, hogy egyesek mennyi butaságot bevesznek. Ezzel párhuzamosan pedig az emberek tudatlanságát (ami nem feltétlenül negatív értelemben vett tudatlanság, csak nem tudhat mindenki mindent, én sem) és ebből fakadó naivságát kihasználva vannak, akik direkt rossz információkat hintenek közénk. Sajnos van ilyen. Sokan élvezik, ha másokat a jóhiszeműségük lejárat. Én ezt nem értem, de mindegy, most nem ez a lényeg.

Tehát, miután lehámozzuk az adott ezoterikus maszlagról a kétes információkat, esetleg találhatunk olyan üzenetet, ami hasznos lehet.

Például: A Titok című könyv (1) és az ő univerzuma, ami megadja nekünk, amit kérünk. Ezen kívül pl. van még az agykontroll (2), és van az üzleti sikerkönyvekben sokat emlegetett tudatalatti (3). Valójában pedig, ha a működési elvüket nézzük, mindhárom egy és ugyanaz.

A 432 Hz-et körülvevő esetenként rosszul tálalt homályos plazmában fellelhető mag pedig azt mondja, talán a 432 Hz jótékony, felemelő, gyógyító hatású, amit érdemes kipróbálni. (Ha úgy van, ha nem, ingyen puding.)

Zenészként számomra ez annyit tesz, hogy ha nem romboló, hanem építő zenét szeretnék írni, talán érdemes 432-re pozicionálnom az alapot. (Amennyiben nyitott vagyok és nem zárom ki a 432 esetleges jótékony hatását - márpedig ki vagyok én, hogy tapasztalat és információ hiányában ítélkezzek. Mindig azt mondom, mindent megtudok a maga idejében, legkésőbb halálom után...)

Amennyiben jóleső érzés lesz az embereknek így a zeném - és szívesen hallgatják, boldogabbak tőle, - akkor elértem, amit akartam. Márpedig a zene hat az emberekre, és ha jobb világot szeretnénk (kevesebb hazugságot, több jóindulatot, tudjátok a szokásos...), akkor a mi felelősségünk ezt a zenében megteremteni... talán... azt hiszem... különben mi értelme?

Ajánlott olvasmány: https://hu.wikiquote.org/wiki/Albert_Einstein

Az alábbi animáció eredetije David M. Harrison munkája (Dept. of Physics, Univ. of Toronto, harrison@physics.utoronto.ca). Copyright © 2002 - 2010 David M. Harrison. Magyarítás: Nagy Sándor (Természettudományos Ismeretterjesztő Tartalmak).

Paddy (cikk írója név + becenév alapján van 1 valós személy közös ismerősünk Facebook-on) 2013-01-17-én ezt írta hozzászólásként az egyik konteó szöveget tartalmazó oldalon:

üdv mindenkinek
az idézett cikket én írtam és akkoriban kezdett el érdekelni a téma. később néhány érdekes személyes tapasztalatra is szert tettem.
stúdióban dolgoztam egy metál zenekarral. kicsi helyen hetekig összezárva egy ordító gitárerősítővel. ne is próbáljátok elképzelni :) a zenekar viszont a kérésemre ezt a lemezét kísérletképpen 432 Hz-re hangolva vette fel. a stúdiós srác aki semmit nem tudott erről és akinek a feladata volt az anyag editálása (ez néha hetekig is eltart és idegölő unalmas munka általában) azt mondta hogy egyáltalán nem érezte fárasztónak sőt kifejezetten jól érezte magát közben. korábban a felvételek közben volt hogy napi 5-6 órán keresztül alig 1-2 méterre ültem a gitár erősítőtől. korábban mikor koncertekre jártam mindig probléma volt a fülzúgás a zaj hatására, már akkor is ha csak 1-2 órát voltam bent a koncerten. most kb egy hetet töltöttem el ilyen hangerősségű helyen, napi 5-6 órával és még nyoma sem volt a fülzúgásnak. az énekes a korábbi lemezek felvételeinél mindig szenvedett attól hogy nagyon gyorsan elmegy a hangja. most egyhuzamban felénekelte a lemezt magyarul és angolul is! tehát a teljes anyagot kétszer minden nehézség nélkül. más zenész barátaim akik szintén kipróbálták a 432-es hangolást, azt mondták hogy könnyebb a színpadi munka mert jobban kivehetővé válik hogy ki, mit játszik. jobban értik egymás játékát és javul a zenei kommunikáció. énektanárok azt tapasztalták hogy a tanítványaik gyorsabban és könnyebben tanulnak, jobban tudnak összpontosítani ha a tanteremben a zongora 432-re van hangolva. egy idős operaénekes pl akinek kicsit megfakult már a hangja, azután hogy áthangoltatta a zongoráját 432-re, megdöbbenve tapasztalta hogy a hangja kezd visszatérni!
ez csak pár példa. bárki akit érdekel, nyugodtan keressen rá a googleban 432 Hz-re, rengeteg linket fog találni. ezt a könyvet pedig mindenképpen ajánlom:

http://books.google.hu/books/about/Intervals_Scales_Tones_and_the_Concert_P.html?id=7qCLS8urL1UC&redir_esc=y

Hmmm... ha lesz egy kis időm, meglesem az általa linkelt anyagot...  hamarosan érkezik egy újabb okfejtegetés részemről is :)

HRM: Miért kezdtetek el kísérletezni a frekvenciákkal? Nem tetszett az előző lemezek hangzásvilága?

Weiki: Ezt így nyilván nem mondanám, hiszen akkor azokkal a munkáinkkal is nagyon elégedettek voltunk. Egyrészt, itt volt már az ideje valami különlegességnek, másrészt úgy érzem, valahol mindig is ezt a hangzást kerestük, én pedig mindig is azt szerettem volna, ha így dörrennek meg a dalaink. Nagyon tudatosan és pontosan hangoltuk 432 Hz-re.

Részlet innen: http://www.hardrock.hu/?q=node/14200

Azaz most szőrszálhasogatás jön...

Az első (azaz a bemutatkozó) bejegyzésemben megosztott (egyik) URL sem vezet máshova, mint egy-egy konspirációs elmélet szöveget tartalmazó oldalra (+ a cikk).

Azt már az elején leszögezném, hogy nem tudunk semmit sem biztosra a múltról. Sem az állítást, sem az ellenkezőjét. Még azzal kapcsolatban sem, ami tegnap történt. Hogy miért? Mert nem voltunk ott. De ha ott is voltunk, más emberek más szemszögből máshogy élik meg. Tehát amit az iskolában tanulunk, az sem biztos, hogy 100%-ban úgy volt, ahogy azt ma tanuljuk.

Tehát... úgy tartja a konteó, hogy a 440 hertzet - mint "A" - a manipuláció ihlette. Úgy tartják, a 440 hertz hasonlóan mű, mint az E számok. És azért találták ezt így ki, mert tudják, hogy a 432-es hangolású zene nyugtatólag és gyógyítólag hat az emberekre, de nekik nem érdekük, hogy az emberek nyugodtak és egészségesek legyenek. (Ahogy sok más konspirációs elmélet szerint sem.)

Nézzük tehát a "tényeket":

• A Föld alap rezonanciája 8 Hz: Ami majdnem igaz, de csak az egyik a háromból, és ingadozó, csak az átlag értéke ~7,8.
• DNS másolási frekvenciája: Ez mi? Mert erről még nem hallottam, ezzel kapcsolatban abszolút tanácstalan vagyok.
• A történelmi helyességet a fentebb említett "nem voltam ott" elméletem miatt nem tudom bizonyítani.
• Ezen kívül vajon mennyiben javítana a többi hang tisztaságának helyzetén, hogy 8 hertz-cel lejjebb kerül az "A"? Elvégre az oktávon kívül más nem igazán tiszta manapság...
• Továbbá: mivel a hertz kb. ugyanolyan, mint a méter, így akár lehetett volna a 0,66 Hz az 1 Hz. (Csak épp mi földi lények úgy osztottuk fel az időt, hogy 1 nap 24 óra, 1 óra 60 perc és 1 perc 60 másodperc. Így az tulajdonképpen nem annyira vészesen fontos, hogy egész szám-e az adott hanghullám frekvenciája.)
• A Föld különböző népi hangszerei is 432-re vannak hangolva: Sajnos mivel nincs a birtokomban közülük legalább 3, és nem volt alkalmam ezt letesztelni, ez ügyben szintén tanácstalan vagyok.

Mint látható, van néhány - jelenleg - kétes kérdés az adott konteóban. Viszont amennyiben az emberi szervezetre jótékony hatással van - akár az, hogy valamely Schumann rezgésre alapozzuk a skáláinkat, akár az, hogy 432-re - ehhez ismételten további szakemberekre lenne szükség, hogy biztosan állíthassuk. Igaz, gyakran a szakemberekben is megtörik a bizalmunk, főleg manapság...

De vajon miért mondják annyi helyen, hogy a 432 a legtermészetesebben csengő "A" hang?

Valamilyen szinten mégiscsak hatással van ránk a hang, a zene. Elvégre megkülönböztetünk egymástól zajt, kellemetlentől a legkellemetlenebbig, és zenét, kellemest és más jelzővel ellátottakat is.

Ezen kívül, mint tudjuk, van pl. ez az i-Doser, ami állítólag a különféle frekvenciák sugárzásával különféle fizikai/lelki állapotokat tud előidézni bennünk. (Ezt sem próbáltam.)

Tehát nem csak az a szempont, hogy mi a fizikai háttere a zenének, hanem milyen hatással van ránk. (Pl. van aki már a lágy szimfonikus metáltól a falra mászik, mert olyan durva neki, miközben hallgatja a technó zenét - és ez fordítva is igaz, aki hallgatja a metált, a technót lehet akár begolyóztatónak tartja.) Úgy gondolom, ismét ott tartunk (vagy tartok), hogy az számít, Te mint zenész, milyen hatást szeretnél elérni a célközönségedben. Felpörgetni, felzaklatni vagy lenyugtatni... (Pl. modern szimfonikus zenekarok mostanában egyre inkább 440 fölé hangolnak, míg egyre több meditáció jelenik meg 432 hertzen.)

Még mielőtt a 432 Hz-es hangolásról (pl. szubjektív, lélektani hatásairól) értekeznék, ajánlanék egy programot, amivel Te is meg tudod hallgatni kedvenc zenéidet 432-n.

Ki akartam próbálni néhány saját alapot 432-n, de sajnos az általam használt VSTi ezt nem tudja, és a program sem ajánl fel erre lehetőséget. Így kiexportáltam a darabot sávonként és segítségül hívtam az Amazing Slow Downer-t (röviden ASD).

Az ASD segítségével 32 centtel lejjebb húzhatjuk a nótánkat, anélkül, hogy a dal sebessége megváltozna. (Ugyanígy gyakorláshoz is jó, mert ízlésesen le tudod lassítani a dalt anélkül, hogy a hangmagasság változna...) A kezelése nagyon egyszerű, a fájlt hallgatás közben is tudod módosítani, illetve a fájlon végzett módosításokkal együtt a fájlt újként el tudod menteni.

No? Hogy ízlenek a nóták 432-n?

Update: Linuxra

De csak egy icipicit. Ugyanis ha ránézel a zongorára, látsz 7 oktávot. Ezen hét oktáv, illetve 12 kvint között akad egy kis eltérés, ami a "jól szólást" esetleg akadályoztathatja. Ezt nevezik püthagoraszi kommának. Ennek kiküszöbölésére több hangolási rendszert is kidolgoztak (mindegyikről részletesen írnak a Wikipedián és zeneelméleti portálokon) - nagy vonalakban:

Tiszta hangolás: Ha csak 1 hangnemben akarunk játszani, akkor ez a hangolás ajánlatos. Az alaphangnem minden hangköze tiszta, viszont ha át akarunk térni egy másik hangnembe, valószínűleg nem lesz jóleső érzés.

Püthagoraszi hangolás: A püthagoraszi hangsor a kvintek tisztaságát veszi alapul, és ezen tiszta kvintek hangjaiból építi fel a többi hangot.

Középhangú temperálás: Amennyiben a nagy terceinket szeretnénk legtisztábban hallani (didümoszi komma).

Jól temperált hangolás(ok): A püthagoraszi komma több részletre osztásával érik el, hogy több hangnemben is lehessen játszani.

Kiegyenlített temperálás: Miszerint az oktávokon kívül egy tiszta hangköz sincs, és az oktávon belül minden félhang pontosan ugyanolyan távolságra van, így igazán elenyésző a különbség. Én ezt tanultam anno a zenesuliban amolyan axiómaként 440 Hz-ről indulva.

Van még ez a filozófus vagy tudományos hangolás, amit a Schiller Intézet kapcsán említettem. A lényege a matematika, egy logaritmikus skála, a kettes számrendszerre (illetve a 8 Hz-re) való építkezés. (Most mit mondjak? Infósként nagyon otthonos :D egy progrock koncerten is annyi a lány, mint a Schönherzben :))

De az egészet ki is dobhatnánk a kukába, mondván: a gitár úgyis mindig egy picit hamis lesz :) (... ha láttál már olyan gitárt, amin girbe-gurba-csálé bundok vannak, na az pont emiatt, illetve ennek kiküszöbölésére egy alternatíva... :D)

Mivel a hang és a zene egyszerre fizikai (mérnöki) és egyszerre művészeti (lélektani) kérdés, úgy gondolom, hogy nem lehet pusztán csak az egyik vagy csak a másik irányból megközelíteni. Szükség van mindkettőre. Szükség van arra, hogy kipróbáljuk, ránk milyen hatással vannak ezek a dolgok. (Mert igaz, minden ember más, de azért csak-csak előfordul, hogy ami nekünk tetszik, az másoknak is, és fordítva...). A többit meg hagyjuk meg a fizikusoknak. :D

Egyébként szerintem egyáltalán nem gond, ha valami nem ezer százalékban pontos. Mi sem vagyunk tökéletesek. Ha a zene önkifejezés és szórakoztatás, akkor azt kell eldöntenünk, mit akarunk képviselni vele. Nevettetni, táncoltatni, felzaklatni (és/vagy segíteni átjutni másokat a nehéz időszakokon a düh levezetésével a zenén keresztül), lazítani, megnyugtatni... A zene képes rá. Azt hiszem, ezen szempontok függvényében lehet érdemes megválasztani az "A"-t és ami vele jár...

A Schumann rezonancia a Föld légkörének természetes elektromágneses frekvenciája. A Föld esetén a Schumann frekvenciák átlagértékei 7,83 Hz, 14,1 Hz és 20,3 Hz. (Részletesebben a Wikipedián és egyéb fizikai portálokon)

Amennyiben az "A"-nkat 432 Hz-re lőjük be, a "C"-nk nagy valószínűséggel 256 Hz-re fog esni. Mindkettő osztható 8-cal (ami a 7,83 kerekített értéke). Akkor a C0 gyakorlatilag az első Schumann frekvenciánál egy oktávval magasabb.

A különböző éber állapotú hullámok közül a Theta (4-7) és az Alfa (8-12) hullám van a legközelebb ehhez a Schumann frekvenciához. Ezen kívül sokan úgy tartják, hogy ha a bolygónk alap rezgése ~8 Hz, akkor mivel ehhez a rezgéshez szokva fejlődtünk ki, lényegesen könnyebb az agyunknak feldolgozni a 8 Hz-re épülő zenét is. Kis eltérés, elenyésző különbség.

Továbbá különböző frekvenciájú "A"-kat lejátszva a nagy közönség nagy átlagban a 432-es "A"-ra vágja rá, hogy az szól a legtermészetesebben. A 432-re hangolt dalokra pedig, hogy kellemes, megnyugtató érzés hallgatni.

Míg egyes állítások szerint a 440-en játszott dalok zaklatóbbak, idegesítőbbek...

Talán lehet benne valami. Talán emiatt esett olyan jól 432-n énekelni, mert kevésbé volt megerőltető az agyamnak és a szervezetemnek. Talán... :)

A Schiller Institute indította a kampányt 1988-ban a "filozófus hangolás" vagy "tudományos hangolás" újragondolására, mint klasszikus zenei hangolási szabvány. Ennek alapja a középső "C" (C4) 256 Hz-re állítása, így a hangolásra használt "A" hang 440 Hz helyett 432-re kerülne. Az Intézet ezt a rendszert "Verdi hangolás"-nak nevezte el, mert Giuseppe Verdi (olasz zeneszerző) volt, aki először akarta bevezetni, hogy a zenekarok ne összevissza hangoljanak. Joseph Sauveur, francia akusztikus fizikus, Bach kortársa, már Verdi előtt több mint egy évszázada határozta meg, hogy a dó (azaz a C) 256 ciklust tesz meg egy másodperc alatt.

Számos neves énekes és hangszeres zenész kampányolt a Schiller Intézet javaslata mellett, többek között Norbert Brainin, az Amadeus Quartet volt hegedűse, és az alábbi énekesek: William Warfield (bariton), Carlo Bergonzi (tenor) és Piero Cappuccilli (bariton). További ismert énekesek, akik támogatták a kezdeményezést: Shirley Verrett (szoprán), Joan Sutherland (szoprán), George Shirley (tenor), Luciano Pavarotti (tenor), Sherrill Milne (bariton), Fedora Barbier (mezzosoprano), Grace Bumbry (szoprán) , Elly Ameling (szoprán), Peter Schreier (tenor), Birgit Nilsson (szoprán), Dietrich Fischer-Dieskau (bariton), Kurt Moll (basszus), Marilyn Horne (mezzoszoprán) és Ruggero Raimondi (basszus).

Bővebben az Intézet weboldalán és az angol Wikipedián...

Apropó, Verdi-évforduló van idén! :)

Szabin voltam és akadt egy kis időm a huzamosabb gyakorlásra, így az utóbbi 2 napban lementem a próbaterembe, hogy kipróbáljam, milyen is a 432.

Sajnos, mivel bedöglött a szintim, ki kellett találnom valami alternatív beéneklési formát. Mivel az énekeffektem szolgáltatásai között állítható a hangolási referencia, azt 432-re állítottam (így a harmónia és a hangoló is a 432-es ABC-s hangokat fogja felajánlani). Hozzácsatoltam egy midibillentyűzetet, és a harmony-t notes-ra állítottam. Ezáltal azt érem el, hogy ha énekelek, és közben a midibillentyűn lenyomok egy hangot, a harmónia szólam azt a hangot énekelje velem. Így az utasítható harmónia segítségével énekeltem be.

Mivel sok-sok éve már, hogy 440-en énekelek, meglehetősen szokatlan volt. Főleg, hogy nem azért kell úgymond küzdenem, mert alá intonálok, hanem mert fölé. A skálázás után pedig a 432-re (azaz 32 centtel lejjebb) húzott zenei alapokra gyakoroltam. Ugyanaz a tapasztalat, néha feljebb lőttem, megszokásból. Ám egyre kevesebbszer, ahogy az idő elteltével hozzászoktam.

Azt biztosra mondhatom, hogy nem esett semmi bajom! Sőt! Tulajdonképpen nagyon jó volt! Eddig a próbákon 2-3 óránál többet nem igen bírtam, hamar elfáradtam és úgy éreztem, ha folytatom, nem teszek jót a torkomnak. De! Ezt ebben a két napban egyáltalán nem éreztem. Órákig próbáltam, és csak azért hagytam abba, mert arra eszméltem fel, hogy már este 9 óra - és ha nem lett volna más dolgom, még simán folytattam volna.

Nem tudom, ez minek volt köszönhető. Máskor is voltam már kipihent állapotban, vagy jó formában. Nem tudom 100%-ra biztosra mondani, hogy ez valóban a 432-ről híresztelt állítólagos "gyógyító mechanizmus" eredménye lenne, vagy csak placebó. Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni. De az biztos, hogy jól esett!

Van valakinek hasonló vagy eltérő tapasztalata?

Történt ugyanis tavaly, hogy egy rég nem látott gitáros felkeresett, hogy legyek az énekese. Mivel kölcsönösen kedveltük egymást, így rá is vágtam, hogy nagyon szívesen. Akkor ő azt mondta, hogy egy feltétele van: 432 Hz. És visszakérdeztem: és miért? Válaszul belinkelt nekem egy cikket a Zenész magazin oldaláról (ami ugyan már nincs fenn az interneten, de számos másolata még fellelhető blogokon).

A cikket elolvasva úgy gondoltam, érdemes lenne kipróbálni. Többek között egyrészt azért, mert egyes 440 pártiak szerint mindegy honnan kezdjük a hangsort, a hangok hangok maradnak - hát ha mindegy, akkor kezdjük 432-ről. Továbbá, amennyiben valóban jobb hatással van az emberre, miért ne lehetnénk jobb hatással magunkra? Ha nem próbáljuk ki, nem derül ki. Szerintem.

Elég nehéz egy ilyen kísérleti projekthez zenészeket találni. Azért is, mert nem is egyszerű, hanem rögtön progresszív zenén tesztelnénk - mert miért is ne. Így természetesen a zenészek részéről számos kifogás merülhet fel, hogy miért nem - pl. macera (Nekem mondjátok? Énekes vagyok! :D).

Épp ezért arra gondoltam, hogy mint "meggyőző erő", kutakodok kicsit a témában, hogy a számos weboldalon felsorolt számos indokból, tényként feltüntetett állításból, mik az elfogadható érvek és ellenérvek.

Na lássuk, itt van kezdetnek néhány link a fentebb említett cikk teljes vagy idézett másolatairól (valamelyik csak működik még :D):

• http://mr-moto-velorex.blogspot.hu/2011/12/eleg-az-elhangolasbol-avagy-440hz.html
• http://2012.blogger.hu/2012/01/31/440-hz-432-hz
• http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/muveszetunk/item/3047-zene-mint-fegyver-az-emberi-tudatra-%C3%A9bred%C3%A9s-ellen